rúd
rúd főnév rudat, rúdja
1. Karvastagságú, rendsz. fából v. fémből való hosszabb, egyenes dorong. → Körmös rúd. Rudat tesz a megsüllyedt kerék alá. Rúddal szorítja le a szénát a szekéren. Rúddal tapogatja a víz mélységét, löki a csónakot. Nem volt szokása rúddal menni az emberre minden csekélységért. (Vas Gereben)
2. Különböző hosszúságú és vastagságú, rendsz. céljának megfelelően megmunkált ilyen fa- v. fémdarab, vmely munka végzésére v. vmely szerkezet, gép alkatrészeként, elemeként. Az antenna rúdja: antennarúd; az árboc rúdja: árbocrúd; a dugattyú rúdja dugattyúrúd; a függöny rúdja; a kormány rúdja: (átvitt értelemben is) kormányrúd; (régies) a mérleg rúdja: a m. karja; a vitorla rúdja: vitorlarúd; a zászló rúdja: zászlórúd. Felmászik a rúdra; eltörött a rúd a gépben. Ő áll a kormány rúdjánál. S megálltak egy dombon, a csapatot várván Míg elvonult, hosszan, mint tarka szivárvány, Színes lobogókkal fénylő hegyü rúdon. (Arany János) Láncok, rudak csörgése közben … kitárult a börtön vaskapuja. (Kuncz Aladár) Az udvar közepén fehér rúdon egy zöld üveggömb állott hervatag verbénák között. (Krúdy Gyula) || a. Vmely fogatos jármű, kül. kocsi, szán, szekér elülső aljának közepéhez erősített vékonyabb szálfa a jármű kormányzására, ill. vontatására. (Villás) rúd: egylovas járműveken alkalmazott ehhez hasonló kettős alkatrész, amelynek két ága közé a lovat fogják. [A puszta télen.] De még a csárdák is ugyan csak hallgatnak, … Senki sem fordítja feléjök a rudat Hóval söpörték be a szelek az utat. (Petőfi Sándor) A lovak kifogva; szénáznak a rúd mellett. (Gárdonyi Géza) || b. A Göncölszekér rúdja: a Göncölszekér nevű csillagkép három, rúdként kiálló csillaga. Éjfél tájon … a Göncöl rúdja féloldalt állt. (Jókai Mór) Elmentek arra, ahol a csillag rúdja északra mutat … (Móricz Zsigmond) || c. Méterrúd. A kereskedő a rúdhoz illeszti a szövetet. || d. (műszaki nyelv) <Rácsos tartószerkezetben> vékonyabb oszlop. A rácstartó rúdjai. || e. (sport) Rúdugrásra használt, legalább 4 és fél m hosszú, rendsz. bambuszból való, alul hegyes végű eszköz, pózna. Eltört alatta a rúd. A rúddal leverte a lécet. || f. (sport, bizalmas) Rúdugrás, rúdugró verseny. Rúdban első. Rúdban indul.
3. (történettudomány, régies) Fából való dárda. Rudat → hány. Láncsára közel van az olasz vár nagyja [= várnagya], | Lajos a rúdat hát csipejénél hagyja S karddal sujt le. (Arany János)
4. Szilárd anyagból készült, gyak. meghatározott tömegű, nagyságú, súlyú, hosszabb-rövidebb tömör henger, ill. vmely anyagnak ilyen alakú darabja, tömege. Rudakban van az arany. A cukrot, a szappant először rudakba vágják. || a. jelzői használat(ban) <Vmely anyagból> ilyen alakú, rendsz. meghatározott nagyságú, súlyú darab. Egy rúd borotvaszappan; két rúd kén; két rúd spanyolviasz; egy rúd szalámi. Benyúl a szívéhez, s kihúz onnan egy rúd nemes szalámit. (Gelléri Andor Endre)
Szólás(ok): kifelé áll (a szekere) rúdja: kényszerből (v. ritk. önként) távozóban van vhonnan, el akarják távolítani vhonnan, kül. vmely munkahelyről; rájár a rúd v. rám, rád, ránk, rátok jár a rúd: a) sorozatosan balszerencséje van, egymás után érik a bajok, kellemetlenségek; b) őt pécézte ki vmely társaság a tréfálkozás, gúnyolódás célpontjául; fordítja a szekere rúdját v. (ritka) a rudat vmerre, vki, vmi felé: arrafelé készül menni v. arrafelé jár.
Szóösszetétel(ek): 1. rúdacél; rúdarany; rúdborotvaszappan; rúdeszterga; rúdezüst; rúdforma; rúdgyakorlat; rúdkén; rúdkörző; rúdlámpa; rúdpár; rúdtengely; rúdtörés; rúdvitorla; 2. antennarúd; aranyrúd; árbocrúd; dugattyúrúd; emelőrúd; ezüstrúd; feszítőrúd; függönyrúd; kénrúd; kocsirúd; kormányrúd; mászórúd; méterrúd; nyomórúd; petrencerúd; szekérrúd; tolórúd; tömőrúd; vasrúd; vitorlarúd; vonórúd; zászlórúd.
