rozsdás
rozsdás melléknév -an, -abb
1. Olyan fém v. fémből készült tárgy), amelyen rozsda, rozsdafolt van, amely megrozsdásodott. Rozsdás eke, kard, kés, lakat, sín, szög; rozsdássá válik. Vegyétek le rólam Ezt a rozsdás vasat. (Petőfi Sándor) Kard volt náluk; a fejükön leeresztett rostélyú rozsdás sisak. (Gárdonyi Géza) A bárányfű! – … ahol … az ő sűrűje nőtt, | … ott majdnem biztos volt, hogy nem töri | vérzi a lábat üveg, tüske, kő | vagy épp rozsdás szeg. (Szabó Lőrinc)
2. (mezőgazdaság) Rozsdától (2) megtámadott, ellepett <növény v. vmely része>. Rozsdás gabona, rozs. Rozsdás lett a dohány, a szőlő levele. A szép erdők ki vannak irtva, helyükön … rozsdás búza házasodik a pipaccsal. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, ritka) Régimódi, ósdi. A sok eszem-iszom között nem is jutott eszembe, Hogy egy-két rozsdás köszöntő vers van itt a zsebembe. (Csokonai Vitéz Mihály)
4. (átvitt értelemben, bizalmas) Rozsdás hang: durva, rekedt, reszelős h. Megkezdte a nótát az erőtlen rozsdás hang. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): rozsdásbarna; rozsdáspiros; rozsdássárga; rozsdásvörös.
rozsdásság.
