rozsdállik
rozsdállik tárgyatlan ige -ott, -ana, -jon; -ni v. -ani, (ritka) rozsdálik (csak 3. személyben)
1. (ritka, régies) <Fém, tárgy> rozsdássá válik, rozsda képződik rajta; rozsdásodik. Ez a kés könnyen rozsdállik. Nedves levegőn a vas hamar rozsdállik.
2. (ritka, választékos) <Fém(tárgy)> rozsdás állapotban van, rozsda lepi, borítja. Nagyon rozsdállanak már a fazekak, meg kell súrolni őket. Oh, hogy nem úntat A régi kútat Elnézni csendbe … Rozsdálva csügged Vas lánca s zizzen Ha a szél szisszen. (Tóth Árpád)
3. (átvitt értelemben, választékos) A rozsdához (1) hasonlóan rozsdavörös színűvé válik, ill. ilyen színűnek látszik. Rozsdállik a haja. Ősszel, amikor már rozsdállanak az erdők …
Igekötős igék: berozsdállik; megrozsdállik; összerozsdállik.
rozsdállás; rozsdálló.
