rövidlátó
rövidlátó melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. Csak a közvetlenül közellevő tárgyakat tisztán, élesen látó <személy, ill. szem>. Rövidlátó gyermek, nő. Elindultak …, maguk mellé véve Hamar Gyurit, a rövidlátó irnokot, aki arról volt nevezetes, hogy amit a kezével írt, azt az orrával eltörölte. (Mikszáth Kálmán) A szeme bizonytalankodva nézett a félhomályba, és mert kissé rövidlátó volt, összehunyorította a szempilláit. (Krúdy Gyula) Marcellus kérlelve meresztette a császárra rövidlátó szemét. (Kosztolányi Dezső)
2. Rövidlátás ellen használatos <eszköz.> Rövidlátó szemüveget kaptam. || a. Rövidlátó személyre jellemző. Rövidlátó hunyorgás, pislogás, tekintet.
3. (átvitt értelemben) A következményeket előre nem látó, szűk látókörű. Rövidlátó politikus, politika.
II. főnév Rövidlátó személy. A rövidlátókat az első padokba ültetik. A rövidlátónak még tulajdon orra is akadály. (Vas Gereben)
