roszog
roszog tárgyatlan ige -ott, -jon (csak 3. személyben) (tájszó, hangutánzó)
1. Szemcsés, kristályos, kemény anyag a fogak közé kerülve csikorog, ropog, serceg. Roszog a homok a fogai között. Roszog a cukor a szájában. || a. <Vászon> tépve éles hangot ad. || b. <Vágú szerszám félkemény anyag ellenállásába ütközve> sercegő, ropogó hangot ad. Roszog a kés, ahogy a répát vágja. || c. Féreg, szú a fában a fa rostjait rágva sercegő, ropogó hangot hallat. A szobában csend volt, halotti némaság. Még csak a szú sem roszogott az ajtó fájában. (Gárdonyi Géza)
2. <Pépszerű sűrű étel> főzés közben buborékot vet föl, rotyog. Roszog a kása, a répa.
3. <Ló> kocog.
roszogás; roszogó; roszogtat.
