rostál
rostál tárgyas ige -t, -jon
1. <Szemcsés anyagot> kézi v. gépi rostában rázogatva v. álló rostán végigfolyatva úgy választ szét, hagy a rosta felett a nagyobb, alatta pedig az apróbb (szemcséjű) anyag gyűljön össze. A gabonát rostálja; homokot, kavicsot rostál.
2. (átvitt értelemben, választékos) Személyeket, rokon jellegű dolgokat vmely szempontból folyamatosan megvizsgál, hogy a jókat v. valamilyen szempontból megfelelőket kiválassza, a többit elutasítsa v. elvesse. Egész délelőtt rostálta a jelentkezőket. Mint új bankigazgató éppen rostálni akarja a társaság személyzetét. (Ambrus Zoltán) Kezében óriás rostával | Áll az Idő és rostál egyre. (Ady Endre) i| a. (átvitt értelemben, régies) <Szellemi alkotást v. tevékenységet> szigorúan bírál. Batthyányi politikáját rostáltuk. (Jókai Mór)
Igekötős igék: átrostál; felrostál; kirostál; megrostál.
rostálatlan; rostálgat; rostálható; rostáló; rostált; rostáltat.
