rosszkedvű
rosszkedvű [e] melléknév -en [e], -bb v. -n v. (ritka) rosszabb kedvű
Olyan <személy>, akinek rossz a kedve; levert, kedvetlen, kedélytelen. Fáradt, ideges, rosszkedvű volt. Sárga voltam és sovány és mindig rosszkedvű. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen kedélyállapotra valló, jellemző, rossz kedvből eredő, fakadó <cselekvés, magatartás, megnyilatkozás>; kedélytelen. Rosszkedvű humor, megjegyzés, társalgás. Rosszkedvűen legyintett csak mindenre. Rosszkedvűen csóválta meg a fejét. (Móra Ferenc)
rosszkedvűség.
