rosszhiszemű
rosszhiszemű [ë] melléknév -en [e], -bb
1. Olyan <személy>, aki rendsz. alaptalanul rosszat hisz, tesz fel vkiről, vmiről; aki ok nélkül gyanakodva, bizalmatlanul tekint, fogad vkit, vmit. Rosszhiszemű vkivel szemben. || a. (jogtudomány) Olyan <személy>, aki a valóságos helyzetet ismerve, hamis, csalárd szándékkal mégis úgy tesz, mintha nem tudna róla. Rosszhiszemű birtokos: az a személy, aki tudja ugyan, hogy vminek birtoklására nem jogosult, mégis megtartja.
2. Ilyen személyre valló, jellemző, általa végzett, elkövetett, ill. rosszhiszeműségből eredő, fakadó cselekedet, megnyilvánulás. Rosszhiszemű állítás, beállítás, eljárás, kritika. Rosszhiszeműen járt el. Ilyet csak rosszhiszeműen állíthat valaki. A báró óriási, rosszhiszemű és kegyetlen üzletet kötött, amikor megházasodott. (Hunyady Sándor)
