rosszall
rosszall tárgyas ige -t v. -ott, -jon; -ni v. -ani, (népies, régies) rosszal
1. Rossznak tart, ítél vmit; azt állítja vmiről, hogy rossz. Terveteket rosszallom. Rosszallta az egész intézkedést. Ez utóbbi szerepet egyik fő színésznőnk … rosszallotta, s eljátszani magához illetlennek vélte. (Vörösmarty Mihály) Tekintve, hogy e költemény … csöndes elegia, az alak választását nem rosszaljuk. (Arany János)
2. (választékos) Helytelennek tart, hibáztat, kifogásol vmit, és neheztel érte; rossz néven vesz. Rosszallta, hogy megfeledkeztünk róla. Nem rosszalom gondoskodásodat. (Arany János) Barátim! főurak, nem is tudom, Köszönjem-é, avagy rosszaljam azt, Amit végeztetek. (Madách Imre) Vizy összemorcolta [= morcul összehúzta] szemöldökét. Rosszalta ezt a könnyelműen előlegezett bizalmat. (Kosztolányi Dezső)
rosszallott.
