rosszakarat
rosszakarat [ssz-a] főnév
Arra való hajlam, az a szándék, hogy másnak ártsunk, kárára cselekedjünk. Ezt csak a rosszakarat magyarázhatja félre. Viselkedésében gyűlölet és rosszakarat vezette. A rosszakarat vele született tulajdonsága. Munkájában a legnagyobb rosszakarat sem találhat kifogásolni valót. Kimutatja rosszakaratát. Te most csak azén beszélsz így, mert a Várai Fejér rosszakaratból … felheccelt. (Ambrus Zoltán) Nem volt bennem rosszakarat, sőt képes voltam minden gyengédségre és szeretetre. (Babits Mihály)
