rossz-szívű
rossz-szívű melléknév -en [e], -bb
Másokkal szemben könyörtelen, irígy, önző <személy>; szívtelen. Adj az öcsédnek is, ne légy olyan rossz-szívű! Miklós az elméjét mindenképen hányta, Nem mondhatnám pedig, hogy a farkast szánta, Hanem gondolkozott az ő farkasáról, Őt elnyelni vágyó, rosz szivű bátyjáról. (Arany János)
rossz-szívűség.
