roppant [2]
roppant [2] melléknév és határozószó
I. melléknév (irodalmi nyelvben) -ul A szokott mértéket nagyon meghaladó, óriási. Szerettem nézni, hogy a nagy roppant hajók az ablakom előtt mentenek el. (Mikes Kelemen) S a százados roppant tölgyfák A felhőkbe verődnek… (Berzsenyi Dániel) Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár. (Tóth Árpád–Poe-fordítás) || a. Méreteivel lenyűgöző, bámulatot keltő. Csak rajtad bámulok .. . Roppant világ, Dicső világ! (Vörösmarty Mihály) Roppant zajongó városok Utcáin hallgatás … (Bajza József) Szép tavaszi éjszakákon egy roppant mennybolt néz ránk csillagszemekkel. (Ambrus Zoltán) Ki tud | eligazodni e roppant szövevény | minden szálán, mely mint ideg | a testben, úgy fut az utca | rajzában. (Szabó Lőrinc) || a. (ritka) Rendkívül sok, rendkívül nagyszámú, rengeteg. De hiszen atyádnak roppant kincsei voltak, hová lettek? (Jókai Mór) E roppant nép nem Csaba népe … | Más nép e nép, ez csak: a Nép, | A fölkelt Nép. (Ady Endre)
II. határozószó (gyak. melléknév nyomósítására) Módfelett, rendkívül, nagyon. Roppant érdekes, erős, finom, kicsi, nagy, sok. Roppant unom ezt a sok hiábavaló beszédet. Összeszedte Toldi roppant nagy erejét, | S megszoritá szörnyen a bajnok tenyerét. (Arany János)
