ropog
ropog tárgyatlan ige -ott, -jon (csak 3. személyben) (hangutánzó)
1. <Szilárd anyag, tárgy belső részeinek elmozdulása, elválása, kül. törés, hasadás, nyomás v. hőváltozás következtében> többszöri, pattanáshoz hasonló, kemény, érdes hangot ad. Ropog alatta a szék; ropognak a szék, a hajó eresztékei. A faág ropogva tört le alatta. Csak úgy ropog a tető a nagy hó terhe alatt. Ropog a fagytól a fák dereka. A bútorok … mozogtak, ropogtak. (Mikszáth Kálmán) A vihar bőgött feje fölött, s a híd ropogott, recsegett, ingott. (Eötvös Károly) Ropog | a tördelék galy. (Szabó Lőrinc) || a. <Apró, kemény darabokból álló anyag nyomás és súrlódás hatására> hasonló érdes hangot ad. Ropog a homok a foga közt; ropog a kavics a talpa alatt. Ropog a hó a láb alatt, Az én rózsám táncba szaladt. (Czuczor Gergely) Lábam alatt ropog a hó. (Kosztolányi Dezső) || b. <Lépés> ilyen hangot kelt. Léptei ropognak a kavicsos úton. Lépések ropognak a hóban. (Gárdonyi Géza) || c. <Fa v. más szilárd száraz anyag> lánggal égve sűrűn pattogó hangot ad. Ropog az égő erdő. Ropog a kemencében a rőzse. Ropog a sütőbe rakott gesztenye. Rég nem ropognak az inkvizíció máglyái … (Móra Ferenc) Pár perc múlva hallották, hogy a szén ropog, megadta magát a tűznek. (Kosztolányi Dezső) || d. <Tűz> ilyen hangot adva jól ég. A kályhában vidáman ropogott a tűz. Ropog a tűz, messze süt a vidékre. (Arany János)
2. Hajlékony, de kemény anyag, kül. merev v. kikeményített ruha, kelme v. famentes papír mozgatás, hajlítás közben) percenésszerű hangok egymásba folyó sorozatát hallatja, v. szokta hallatni. Ropog a kötője, a szoknyája; ropog a selyem, a taft. Ropogtak a friss bankjegyek a pénztáros kezében. Nemsokára Mákiné asszonyom ruháit hallotta ropogni az ablak alatt. (József Attila) || a. <Sült étel, kül. kenyér, sütemény, pecsenye v. keményre sült héja, bőre nyomásra v. rágás közben> apró, reccsenésszerű hangok sorozatát hallatja. Ropog a friss zsemle; ropog a sült szalonna, az újévi malac bőre.
3. <Emberi test, csont, némely testrész mozgás közben v. külső szorításra> ízületeiben meg-megreccsen. Ropog a csuklója. A nehéz munkában szinte ropog a dereka. Szóláshasonlat(ok): úgy megver (eltángál, megrak) vkit, hogy minden → csontja ropog (belé) v. csak úgy ropog (belé). Megrakott, hogy minden csontom Ropogott. (Petőfi Sándor) Rángatá a csehet szörnyű erejével, Ropogott keze közt, elolvadt a teste. (Arany János) Most a bokrok közt hálunk, mint a | madarak, neszelve hogy ropog | a fiatal őzbak csontja. (Radnóti Miklós)
4. Lőfegyver, kül. több kézifegyver, sűrűn egymás után v. szakadatlanul tüzelve, többszöri, csattanáshoz hasonló kemény, érdes hangot ad. Ropog a géppuska; ropognak a pisztolyok. Ropog, hosszan ropog Csatárok fegyvere. (Petőfi Sándor) Válaszul hat puska ropog. (Tömörkény István) || a. <Ilyen hangok sorozata> hallatszik. Matrózdal zudúlt, sortűz ropogott. (Szabó Lőrinc) || b. <Villámlás, dörgés> sűrűn követi egymást. Dúl, ropog a villám. (Vörösmarty Mihály) A mennydörgés ropog, A forgószél kereng. (Petőfi Sándor)
5. (ritka) <Dob> pergő hangot ad, rendsz. megszakításokkal. Ropog az apró dob. „Éljen Ulászló! Hunyadink is éljen!” | Rá zene zendül, ropog a dob mélyen. (Arany János) || a. (ritka) <Más tárgy> sűrűn kopogó ütésektől ilyenféle hangot hallat. Csak úgy ropogott az ablakon, ahogy a szél odaverte az esőzuhatagot. (Gárdonyi Géza) || b. (ritka, költői) <Trombita> harsog. A harangok kondultára Örömtrombita ropog. (Csokonai Vitéz Mihály)
6. (átvitt értelemben, választékos, sajtónyelvi) Eresztékeiben ropog: <intézmény> a pusztulás, a széthullás előjeleit mutatja; recseg-ropog. A hűbéri állam már eresztékeiben ropogott.
7. (bizalmas, túlzó) Csak úgy ropog: <vmely cselekvés mozzanatai> gyorsan követik egymást; <cselekvés> nagyon hathatósan megy végbe. Csak úgy ropog keze alatt a munka.
Igekötős igék: megropog.
Szóösszetétel(ek): recseg-ropog.
ropogás; ropogó.
