rontó
rontó melléknév és (ritka) főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan, ami ront (I) vmit, csökkenti az értékét, színvonalát, v. kárt okoz (benne). Az előadást rontó rendezési hibák; a nyelvet rontó idegenszerű kifejezések.
2. (népies, régies) Olyan, aki, ami <babonás hiedelem szerint> természetfeletti erejénél fogva rontást (2), ártalmat hoz (vkire). Rontó nézés. Oh, rontó szellemek, Hogy álmotokban meg nem fúltatok. (Vörösmarty Mihály) Asszony, szépséges és rontó, Köszönöm, hogy fölébredtél nekem. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ja (népies, régies) Rontást okozó, rontó (I, 2) személy. Ki lehetett a rontó?
Szóösszetétel(ek): szemrontó; ünneprontó.
