rondít
rondít ige -ott, -son; -ani (-ni) (rosszalló)
1. tárgyas Piszkossá, rondává tesz vmit; visszatetszően csúnyít vmit. Ruháját zsírfoltok rondítják.
2. tárgyatlan <Ember v. állat> ürülékével, hányadékával nem megengedett helyre piszkít. Vhová rondít. A gyermek az ágyba rondított. Már megint a szobába rondított a macska.
Igekötős igék: berondít; belerondít; elrondít; összerondít; végigrondít.
rondítás; rondítgat; rondító.
