roncsol
roncsol ige -t, -jon
1. tárgyas Vmely testet, szerkezetet szétzúz, darabokra v. ízekre tör, szaggat. A dum-dum lövedék roncsolja a húst, a csontot. Kemény zablája roncsolta a száját … (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (tárgy nélkül is) A gép elromlott, roncsol.
2. tárgyas (tárgy nélkül is) <Maró hatású anyag más anyagot, szervezetet, testrészt> bont, rombol. A kénsav roncsolja a test szöveteit. A sósav roncsolja a ruhaszövetet. A kénsav nagyon roncsol.
3. tárgyas (tárgy nélkül is) Betegség, betegség kórokozója szervezetet, testrészt tönkretesz, bomlaszt. A rákos daganat roncsolja a szervezetet. A rák szörnyen roncsol.
Igekötős igék: összeroncsol; szétroncsol.
roncsolás; roncsolható; roncsoló.
