római
római melléknév és főnév
I. melléknév
1. Az ókori Róma fennhatósága alatt kialakult birodalom uralkodó népéhez tartozó, latinul beszélő személy, csoport. Római államférfi, császár, katona, matróna, sereg. Római prétor [= igazságügyi főtisztviselő] jár az avaron, Szívében új, magányos fájdalom. (Juhász Gyula)
2. Erre a népre jellemző, hozzá tartozó, vele kapcsolatos, általa használt, nála szokásos v. róla elnevezett <dolog>. Római arcél, fürdő; római jellem: (átvitt értelemben is) következetességével, puritánságával és igazságszeretetével az ókori köztársasági Róma erényeire emlékeztető j.; (ritka) római nyelv: a latin ny.; római orr: keskeny nyergű, enyhén görbült, merészen előre ugró orr; római tábor, tartomány, tóga, vízvezeték. De félre mind ezzel! ha Cato villám- | Szózatja s Pharsal vérpatakjai | A római lelket fel nem ébreszték; Mit vívjak én, csekély az ár ellen? (Berzsenyi Dániel) Hazamenet megmutatta Perigueux büszkeségét: a régi római színház romjait. (Kuncz Aladár)
3. A római nép történelmi élete folyamán létrehozott. Római birodalom, építészet, jog, szónoklat, társadalom, vallás. Víg borzadással jártam el [= be] a görög Szépségek és a római nagy világ Pompás maradványait. (Csokonai Vitéz Mihály) Az élősdi állandó alakja volt … a római színpadnak. (Ambrus Zoltán) || a. Római számok v. számjegyek: <az arab számjegyekkel szemben:> ma már csak az évszázadok, sorozatok, osztályok, néha még évszámok jelölésére is haszn. sz.-ok v. sz.-ek: I (= 1), V (= 5), X (= 10), L (= 50), C (= 100), D (= 500), M (= 1000). || b. Római kereszt: olyan k., amelynek rövidebb, vízszintes szára felső harmadában metszi a függőlegest; latin k.
4. Róma városával kapcsolatos, ott lakó, ott levő. A római magyar követség; a római pápa; a római rádió; a római Szent Péter templom. A római gyóntató pap, … elszórakozva lép föl valami nagy barokk szószékre, hogy egy ismeretlen ázsiai idiómában mondja el beszédét. (Babits Mihály) || a. (vallásügy) A római pápával kapcsolatos. Római egyház; római katolikus ←; a római kúria ←.
II. főnév -t, -ak, -ja A rómaiak: a) az ókori Róma, ill. a római birodalom lakói. A rómaiak erkölcsei, jogrendszere. b) (ritka) a mai Róma lakói. A rómaiak lelkesen ünnepelték futballcsapatukat. || a. A rómaiak közé tartozó személy, főleg férfi. A portyázó germánok elfogtak egy rómait. Mi most kezünket fertőztessük-e Rút szerzeménnyel?… Inkább eb legyek S ugassak holdat, mint íly római. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Mint egykor Herkulanum és Pompeji | Végnapján, lávatemető alatt, Volt még egy hű, valódi római, Ki mozdulatlan, őrhelyén maradt; Ha majd kiásnak a hamú-özönből … Találnak ott: … Egy fölemelt főt, s egy üres kezet! (Vajda János)
