roggyan
roggyan tárgyatlan ige -t, -jon (ritka, hangfestő)
1. <Láb, térd> megroggyan (1a). || a. <Ember, állat> tehetetlenül összecsuklik, ill. kezd összeesni; rogyadozik. Ne hajtsd annyira azt a lovat, már roggyan! Az ökölvívó a harmadik menetben már roggyan.
2. <Épület, gyümölcsfa teher alatt> vmely részében v. teljes egészében, tömegében összedűl, letörik. Gyönge barackág ropog fölöttem, | s terhével Lassan a földre roggyan. (Radnóti Miklós)
Igekötős igék: leroggyan; megroggyan; összeroggyan; rároggyan; visszaroggyan.
roggyanás; roggyanó.
