rőf
rőf főnév -öt, -je [e] (régies)
1. Országonként változó régi hosszmérték, amellyel főleg szövetet, kelmét, szalagot mértek; a kifeszített karon a hüvelyk hegyének távolsága a mell közepétől: kb. 60–78 cm. Rőfre méri a pántlikát.
2. jelzői használat(ban) Ilyen hosszúságú. Egy rőf szalag. Milliók vannak hazánkban, kik egy rőf posztót egész éltükön át nem vesznek. (Kossuth Lajos) Az árok itt az úton egy rőf mély legyen. (Gárdonyi Géza)
3. Ilyen hosszúság. Indúl a szavazás. A nemesség névsora – számos | Rőfre menő – ott reszket a küldöttségi kezekben. (Arany János) Pár kurta rőf a szoba hossza, Megférnek a jó emberek! (Juhász Gyula)
4. Rendsz. kisebb egységekre beosztott, négyszögletes rúd, főleg szabók, kereskedők mérő eszköze. Rőffel a kezében kiállt a boltajtóba. Szapora léptekkel csörtetett elő … dühösen lógatva egyik kezében a rőföt. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) Méterrúd.
5. (átvitt értelemben, ritka) Az a mérték, amelyhez cselekvést, megítélést, magatartást szabnak. A nőknek más rőfük van. (Vas Gereben) Boldizsár elszegődi a fejdelem komornyikját, szakácsát. Zsigmond hasonló rőffel fizet. (Kemény Zsigmond)
Közmondás(ok): Nem rőffel mérik az embert: nem a termet magassága az irányadó az emberek helyes megítélésében.
Szóösszetétel(ek): rőfszámra.
rőfnyi; rőföl.
