rocska
rocska főnév ..kát, ..kája (népies)
1. Dongákból összeállított v. bádogból készült, csonka kúp alakú edény; egy kiálló, felső végén átlyukasztott dongájánál, ill. ennek mintájára készült fülénél fogva viszik; tejet, bort stb. hordanak v. tartanak benne. Csorogtak az ablaküvegek, csobbant a rocskákban a szennylé, loccsant a rongy. (Kosztolányi Dezső) Bort találtak, … beütötték a hordók fenekét, … rocskával, csöbrökkel merték a bort. (Móricz Zsigmond)
2. jelzői használat(ban) <Folyadékból> annyi, amennyi ebbe belefér. Egy rocska tej. Hozz egy rocska vizet! Meszeltem a templomot. Előttem egy rocska oltott mész. (Gárdonyi Géza)
rocskájú; rocskás.
