ripsz-ropsz
ripsz-ropsz határozószó, mondatszó és főnév, (ritka) ripsz-rapsz, (elavult, tájszó) rips-raps
I. határozószó
1. <Hirtelen szétkapkodás, elfogyasztás kifejezésére:> váratlanul gyorsan, hirtelen, egykettőre. Az örökösök ripsz-ropsz széthordtak mindent.
2. (gyak. rosszalló) <Annak kifejezésére, hogy vmit hirtelen összecsapnak, gyorsan, kellő körültekintés v. gondosság nélkül készítenek el:> gyorsan, egykettőre. Ripsz-ropsz összeütötte a dolgot. Ripsz-ropsz megfőzte az ebédet. Hát akinek kedve van tízszer, hússzor befutnia pokol pitvarába [= a torjai kénköves barlangba], rips-raps összeszedni, ami imitt-amott csillámlik, kanállal, megint kiszaladni …: hát az olyan kincset hozhat magával, ami többet ér a karbunkulusnál. (Jókai Mór) Mennyiszer nézte, mint a mesébe illőket, azokat a fiúkat, akik ripsz-ropsz felálltak, és csak úgy fújták mint jó katonák a trombitát, az olvasmányt. (Gelléri Andor Endre)
II. mondatszó (elavult) <Annak kifejezésére, hogy vmit gyorsan szétkapkodnak, vmi váratlanul gyorsan elfogy.> Rips, raps, a szőlők már puszta támasz megett Gyászolnak, hajdani díszek már mind oda lett. (Csokonai Vitéz Mihály)
III. főnév (ritka) Vminek hirtelen, gyors szétkapkodása, széthordása. Minden úgy látszik elhagyva lenni, ahogy a birtokos temetése után maradt. Amit akkor, az általános rips-raps alkalmával el nem hordtak, azontúl oly módon ott maradt. (Jókai Mór)
