rikácsol
rikácsol ige -t, -jon
1. tárgyatlan Szenvedélytől, kül. felháborodástól, dühtől élessé vált, magasra emelt fülsértő hangon hadarva kiabál. Az asszony elkékült arccal rikácsolt. „Király uram! nem kell híni a szakácsot,” A király mellett egy hang ekkép rikácsolt. (Petőfi Sándor) A rend fölbomlott. A hölgyek rikácsoltak, mint a kofák. (Hunyady Sándor) || a. tárgyas Vmit rikácsolva mond. Valami érthetetlen átkot rikácsolt. De biz ő az: rikácsolá Sára néni. (Kemény Zsigmond)
2. tárgyatlan (gúnyos) <Énekes> kellemetlen, éles, rekedtes hangon, erőlködve énekel.
3. tárgyatlan <Némely madár> fülsértő, kellemetlen hangját hallatja. Rikácsol a gyöngytyúk, a páva. A szomszédban egész nap rikácsol a papagáj.
rikácsolás; rikácsoló.
