riasztó
riasztó melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan, aki, ami riaszt; ijedtséget, rémületet keltő, félelmetes. Riasztó hír. Hiába szólok, nem hall, nem figyel. | S már a riasztó örvényszélen áll! (Vörösmarty Mihály)
2. (katonaság) Olyan <személy>, aki vkit, vmit riaszt (3). A századot riasztó ügyeletes tiszt. || a. Olyan <jel, jeladás, közlés>, amely vmely veszélyre figyelmeztet, ill. készenlétre, cselekvésre szólít fel. Riasztó lövés, harangozás, szirénázás. Egy emberöltőn folyt a dáridó | S ékes meséje Toldi hűségének, | Soha egy riasztó, becsületes, Egy szabaditó vagy keserű ének. (Ady Endre)
