rian
rian tárgyatlan ige -t -jon
1. (ritka, irodalmi nyelvben) Éles, kemény hangot ad, erős, rikoltó hangon kiált. Rian a kürt. Törött, repedt, hasadt, riant, A mellyvas [= mellvért] és a dárda. (Kisfaludy Sándor)
2. (tájszó) <Jég befagyott állóvíz> nagy zajjal, recsegő robajjal megreped, meghasad. Rian a Balaton, a jég.
Igekötős igék: megrian.
rianó.
