révület
révület [e] főnév -et, -e [ë, e] (irodalmi nyelvben)
1. (rendsz. egyes számban) A figyelem összpontosítása által v. mesterséges módon felajzott lelkiállapot; transz (2), eksztázis. Révületbe esik. Ez Időből maradjon meg az: | Mégis voltunk itt némi jobbak, Kiket népünknek bűneiért Nemes túszokként ostoroztak … S milliók buta révülete Milliókért vérez bennünket. (Ady Endre)
2. <Figyelemmel kapcs.:> vmely lelki élmény hatására bekövetkező befelé fordulás, magáról megfeledkező elmélyedés. Az igazán ösztönös lángelmék, akik lázas révületbe tudnak ragadni, értelmileg is felettünk állanak. (Kosztolányi Dezső)
révületes; révületi.
