réveteg
réveteg [e-e] melléknév és határozószó (irodalmi nyelvben)
I. melléknév -en, -ebb [ë, e]
Olyan <szem, tekintet>, amely mintegy félálomban, mélázva, tétován néz, mered vhova; révedező. Réveteg szemű gyermek. Nézése réveteg volt és szembogara merev. (Kosztolányi Dezső) || a. Olyan <megnyilvánulás>, amely révedező ember lelkiállapotára, magatartására jellemző, reá valló. Réveteg merengés.
II. határozószó Révetegen. Ki voltál? – elfelejted, – S mosollyal, réveteg, – Még őket is elejted, – A súlyos éveket! (Tóth Árpád)
révetegség.
