-rétű
-rétű melléknév -képző -en [e] v. -leg [e]
1. Annyi rétegből álló, ahányat a tőszámnévi alapszó kifejez. → Egyrétű, → sokrétű, → százrétű. Ötrétű paizsát a vívó testes Olápnak Elrontá egy vágással. (Vörösmarty Mihály) || a. (népies, túlzó) Hétrétű: roppant nagy; hétszeres. Ecetet ivott kend, … attól beszéli kend ezt a hétrétű bolondot? (Vas Gereben) Amikor … azt a vigat kezdi [a cimbalmos] A leggyorsabb hétrétű villámlás Hozzá képest csigabigamászás. (Győry Vilmos)
2. (elavult) -rét (II). Nyittatlanul fekszik asztalán a nagy negyedrétű kötet. (Eötvös József) A könyv … hét ívrétű kötetből áll. (Eötvös József)
