részvét
részvét főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Más fájdalmának átérzése, a bajban levő v. szenvedő emberrel való együttérzés, az iránta tanúsított szánalom, ill. könyörület. Forró, meleg, őszinte, szíves részvét; részvétre indul; részvétre talál; részvétet ébreszt, kelt, mutat; részvétét kifejezi, nyilvánítja; vkinek a részvétét tolmácsolja; részvéttel van v. viseltetik vki iránt. Szemedben éles fény Legyen a részvét, | úgy közeledj a szenvedők felé. (Kosztolányi Dezső) A részvét üli orgiáit betegágyam körül. (Karinthy Frigyes) || a. Ennek kifejezése. Fogadja őszinte részvétemet: <az együttérzés kifejezése haláleset alkalmával>; → csendes részvétet kérünk; megköszöni a részvétet. Az áldozatokat a társadalom nagy és osztatlan részvétével temették el. (Kosztolányi Dezső)
2. (régies) Érdeklődés, figyelem. Nem vagyunk oly balgák, hogy minden magyar versnek, csak azért, mert magyar, részvétet, pártolást igényelnénk. (Kossuth Lajos) [Az] angol írónő élénk részvéttel kérdezősködött a magyar irodalom állapotjáról. (Gyulai Pál)
3. (régies) Részvétel (1). [Az iratok] birtokához … csak e rablásban való részvéte által juthatott. (Eötvös József) Sohasem tartott méltónak arra, hogy akármely vállalatban részvétre szólított volna. (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): 1. részvétgerjesztő; részvétirat; részvétkönny; részvétküldöttség; részvétlevél; részvétnyilatkozat; részvéttávirat; részvétteljes; 2. közrészvét.
részvétes.
