részes
részes [e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. (számjelzővel, gyak. egybeírva vele) <Ennyi meg ennyi> részből álló <ruha, tárgy>. Hány részes lesz ez a fürdőruha? Tizenkét részes regényciklus.
2. (elavulóban) Olyan <személy>, aki a termésből való részesedés fejében végez mezőgazdasági munkát. Részes arató, munkás. Lukács … átment … a szomszéd faluba a grófhoz a részes aratókkal. (Gárdonyi Géza) || a. (elavulóban) Részes bérlő: olyan b., aki haszonbér fejében a terményeknek egy részét a tulajdonosnak adja. || b. (elavulóban) Olyan <termény, termelvény>, amelyet a belőle való részesedés fejében termelnek, ill. kapnak. Részes búza, tuskó. || c. (elavulóban) Részesedés fejében végzett <mezőgazdasági munka>. Részes állattartás, munka; részes művelés: vmely mezőgazdasági területnek oly módon való megművelése, hogy a termés a birtokos tulajdona, a föld megművelője pedig munkabér fejében a termés egy részét kapja.
3. (rendsz. állítmányként) Olyan <személy>, aki mással v. másokkal együtt birtokosa, élvezője vminek, velük osztozik benne. Részes a haszonban, a hatalomban, az üzletben. Minden csekélység bántotta, ami más, több szórakozásban részes, kevésbé magára hagyott elmét érintetlen hagyott volna. (Ambrus Zoltán) || a. (rendsz. állítmányként) Olyan <személy>, aki szerepel, részt vesz vmiben. Részes a dologban, az ügyben. Mi van a levélben? … | Bontsd fel király, bontsd fel: megölték az öcséd! | Olaszok ölték meg, orozva, titokban, Önnön hitvese is részes a dologban. (Arany János)
4. (nyelvtudomány) Olyan, ami azt fejezi ki, hogy vmi kinek, minek a részére, számára történik v. van. Részes eset: részeshatározó e. (datívus); részes tárgy: a) (régies) részeshatározó; b)* részleges tárgy.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Vmiben részes (I. 3, 3a) személy. Részese a hatalomnak; részese örömünknek. Ki kínjainknak nem volt részese Nem ért, nem ért! (Madách Imre) Magam is nemsokára részese vagyok az édes, öntudatlan nyugalomnak. (Ady Endre) Ügyes voltam mindenben és boldog, egy nagy boldogság apró részese. (Babits Mihály) || a. Szereplő, résztvevő vmiben, tagja vminek. Részese volt az összeesküvésnek. Az ebnek is eb legfőbb ideálja … De épen úgy, miként te őt lenézed, … Ép úgy tekintünk rátok mi alá, A szellem-ország büszke részesi. (Madách Imre)
2. (elavulóban) Részes (I. 2) munkás, kül. arató. Az aratást részesek végzik.
Szóösszetétel(ek): 1. részestárs; 2. bűnrészes; kétrészes.
részesség.
