reszelős
reszelős [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. A reszelő felületéhez hasonlóan élesen barázdált, fűrészesen érdes. A kacsa csőre a szélein reszelős. || a. Durva, érdes tapintású <bőr>. A szél kifújta a kezét, s kissé reszelős lett a bőre.
2. (átvitt értelemben) Reszelős hang: rekedtes, kellemetlenül egyenetlen magasságú és erősségű, kissé durva, érdes h. Elkezdé a nótát az ő durva, reszelős hangjával. (Jókai Mór)
reszelősség.
