rekkenő
rekkenő [e-e v. ë-e] melléknév -n v. -en [e], -bb
1. Szinte elviselhetetlenül magas hőmérsékletű és fülledt, fullasztó <hőség>. Vihar előtti rekkenő hőség. Felhők borongnak, s rekkenő meleg van. (Petőfi Sándor) A harmat felszárad s rekkenő hőség lesz. (Tompa Mihály) A rekkenő meleg tetőfokára hágott. Künn a levegő állni látszott. (Kosztolányi Dezső) || a. Tikkasztóan forró <időszak>. Rekkenő nap, nyár. Keserűből jön az édes, Édesből a keserű; Rekkenő nap nyugta kétes, Szebb, borúra várt derű. (Arany János) Rekkenő nyarak, húsomba ittam parazsatokat. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben, ritka, költői) Szenvedélyes, heves <érzelem>. De a szívnek legbelső rejtekén Nem ég-e vágyad mellyel visszavonnád [hitvesedet]? Titkos kivánat nem maradt-e még, Mely rekkenő hévvel ben bujdosik …? (Vörösmarty Mihály)
