rekken
rekken [e-e v. ë-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (csak 3. személyben) (költői, elavult)
Nagy forróságtól, hőségtől hevül. Dél hevétől rekken a meleg táj. (Kölcsey Ferenc) || a. Nagy hőséget áraszt. Asszonyainknak, Lám szerzek időtöltést, Lengő sátor alatt, hűs Mátra berekben, Valamig a hév nap nyári tüze rekken. (Arany János)
Igekötős igék: megrekken.
rekkent.
