rekeszel
rekeszel [e-e-ë v. ë-e-ë] tárgyas ige -t, -jen [ë] (ritka)
1. Rekesz(ek)be (1, 3) tesz, rak. Ömlesztett árut, élő állatot rekeszelve szállít.
2. Rekesszel (2) elkerít, elválaszt, elkülönít, elzár vmit. A vizet rekeszelik. || a. Rekeszekre (1), fiókokra oszt vmit. A ládát, a szekrényt rekeszeli.
Igekötős igék: berekeszel; elrekeszel.
rekeszelés; rekeszelő; rekeszelt.
