rekedt [1]
rekedt [1] [e-e v. ë-e] melléknév -en [e]
1. Olyan, aki, ami vhová v. vhol rekedt, megrekedt, s onnan nem tud elmozdulni, ill. onnan nem tud eljutni vhova. A sárban rekedt kocsi; a termen kívül rekedt közönség. A szerencsétlen asszony át akart menni a padlón, hogy a túlsó parton rekedt libáit visszahozza. (Mikszáth Kálmán) A toronytetőn rekedt janicsárokra repül a szurokkoszorú. (Gárdonyi Géza) Nagy fotőjök; a bőrhuzatnak s a cigarettának irodában rekedt finom szaga … (Gelléri Andor Endre)
2. (ritka, elavult) Olyan <levegő>, amely vhol megrekedt (2a), s ezért fülledt v. áporodott. Forró nyári délután volt. Rekedt volt a völgy levegője. (Petőfi Sándor) A lég még itt a víz felett is rekedt … kezde lenni. (Jókai Mór)
3. (ritka, elavult) Olyan, ami a külvilágtól vmilyen módon el van zárva, amihez nehéz hozzáférni; rejtett. Mint, ha rekedt zugbód hegyi pára följön …: Nyomúlnak előre a magyarok csendben. (Arany János) Mély föld alatt laktam. Az ólombányáknak rekedt odujában. (Jókai Mór)
