rejtve
rejtve [e-e] határozószó
1. (ritka) Olyan állapotban, hogy vki elrejtette vhol <a szóban forgó dolgot>. A lidérc … csak éjjel fog fellobbanni a síron, jelezve a rejtve maradt kincset. (Babits Mihály)
2. Úgy, hogy ne vegye észre senki; leplezve, takargatva, titokban. Rejtve eped, sír. [A poloska.] Egyik erénye a háziasság, – nincs vériben a zajos vígasság … – Éji magányban, rejtve működik. (Arany János) || a. Úgy, hogy nem v. alig lehet észrevenni. Az aranymosó lány s az öreg királyné valahogyan, rejtve, … hasonlítanak egymáshoz. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): rangrejtve.
