regényes
regényes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (választékos)
1. Ábrándos érzelmekre hajló, a képzelet csapongásaiba, szerelmi ábrándokba merülő, érzelmesen rajongó <személy>. A másik főszerepet, a szeszélyes, ábrándozó, regényes Krisztinát Laborfalvi Róza … nem bírta … teljesen másolni. (Vörösmarty Mihály) Klári mellett Berci térdel, a regényes szerelmesek pózát gúnyolva. (Kosztolányi Dezső) || a. Ilyen személyre jellemző, tőle származó, vele kapcsolatos. Regényes hajlam, hangulat; regényes elképzelés, terv. Gyermekkorom tűnt s gyermekéveimmel Eltünt regényes ábrándim világa. (Petőfi Sándor) Valóban, polgár, úgy látszik, … te is | hagymázban szólsz ily regényesen. (Madách Imre) Barátom … ötvenéves és komoly polgár, szerelembe esett, regényesen hallgat. (Karinthy Frigyes)
2. Érdekes fordulatokban bővelkedő, meseszerű, romantikus (2), regénybe illő <esemény, tett>. Regényes harcok, kaland, vállalkozás. Nem Pesten történt, amit hallotok. | Ott ily regényes dolgok nem történnek. (Petőfi Sándor)
3. Meglepően változatos, érdekes részleteivel, néha titokzatosságával v. idegenszerűségével vonzón kellemes hatást keltő; romantikus (3a). Regényes fekvés, középkor, táj, vidék. Regényes szép vadonság Ásít az ég felé. (Vörösmarty Mihály) Látogassa meg kedves hazánk Némely regényesebb vidékeit. (Szigligeti Ede) Újra mesélt nekem ő … a regényes idők daliája (Kosztolányi Dezső)
4. (irodalomtudomány, elavult) A romantika irányzatához tartozó; romantikus. Vonzó s idegfeszítő jelenetekre találunk … a regényes iskola költeményeiben. (Kemény Zsigmond) A szerkezet némi szövevénye – bonyolódás, kifejlés – mindig megvolt, mióta regényes műveket írnak. (Arany János)
5. Regényes életrajz: regény formájában megírt, s a történeti tények mellett költött, képzelt elemeknek nagyobb teret engedő é.
Szóösszetétel(ek): vadregényes.
regényeskedik; regényesség.
