régen
régen [ë v. e] határozószó, középfok: régebben, felső fok: legrégebben
1. Hosszú idővel ezelőtt; rég. → Egykor régen; nem is olyan régen. Régen történt. Régen elmúlt. Én régebben jöttem ide, mint te. A jó anyának áldó végszavát A szellők már régen széthordozák. (Petőfi Sándor) Én gyermekként ébredek sírva Százszor is egy babonás éjen, Úgy mint régen. (Ady Endre)
2. Hosszú idő óta; rég. Régen várlak. Ezt régen tudom. Régen nem láttuk egymást. Én régebben dolgozom itt, mint te. (bizalmas, tréfás) Ez régen rossz!: elhibázott dolog; régen rossz neki: nem lehet sok reménye, hogy jóra fordul a dolga. Ő régen ott hamvadt az akácfák alatt, a szép árnyékos pázsitos temetőben. (Eötvös Károly) [A parasztanyóka] Macskája vén, már régen nem dorombol. (József Attila)
3. <Az időbeli távolságot némileg csökkentő értelemben:> Régebben: a) a távolabbi múltban, meglehetősen hosszú idővel ezelőtt. Apja már régebben meghalt. b) (ritka) meglehetősen hosszú idő óta. Már régebben foglalkozom ezzel a kérdéssel. c) a közeli múltban, de a szóban forgó időpontnál jóval előbb. Fütyörészve sétált a dolgozószobájában. Az inas már régebben bekészítette a postáját. (Hunyady Sándor)
