refrén
refrén [ë v. e] főnév -t, -ek, -je [ë, e] (irodalomtudomány)
1. <Többszakaszos vers, dal szakaszainak a végén> megismétlődő verssor(ok) v. dallamrész. (Pl. Petőfinek Szülőföldemen c. versében: Cserebogár, sárga cserebogár) De nini! most veszem csak észre, Hogy nem az őszrül zeng dalom! | Sebaj, azért én az egészre A refrént rácsapom. (Reviczky Gyula) Ne gondolj napra, évre, | hol vannak ők, ne kérdje szó, | felel a refrén visszakérdve: | de hol van a tavalyi hó? (Szabó Lőrinc–Villon-fordítás) || a. (átvitt értelemben) Emlék lett, édes, ékes, Refrén örök zenéhez … (Juhász Gyula)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) Gyakran v. folytonosan, gépiesen, unalomig ismételt mondás, figyelmeztetés, intelem v. panasz. Mindig ugyanaz a refrén: miért szívod azt a sok cigarettát?!
refrénes, refrénű.
