reformer
reformer [ë-ë v. e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (választékos)
A reformok (1) híve, reformokat kezdeményező, végrehajtó személy. Szenvedélyes reformer. || a. (politika, történettudomány) Az a politikus, aki a kizsákmányoló osztály uralmának megszilárdítása érdekében szükséges társadalmi, politikai változásokat reformok (2) útján a fennálló rend keretei között akarja megvalósítani. Az 1848 előtti magyar reformerek. Széchenyi reformer volt.
reformeri; reformerség.
