redut
redut [ë] főnév -ot, -ja (régies írva: redoute is) (elavult)
1. Táncmulatságok tartására haszn. épület; vigadó. A redoutenak nagy lépcsőzetén felhaladván, … Barabásnak arcképeihez értünk. (Vas Gereben)
2. (katonaság) <A XVII–XIX. század háborúiban> sokszög alakú, minden oldalról zárt, megerősített tábori sánc, kisebb ágyúk tüze elleni védelmül.
