rebellis
rebellis [ë-ë v. e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (régies) Lázadó, felkelő, zendülő <személy>. A valódi … Pórtelkyek rebellis nemzetes urai még sokáig erőlködtek, hogy megtagadák az elpártolt, „áruló” rokonhadat. (Kaffka Margit) || a. (régies) Ilyen személyre jellemző, vele kapcsolatos, tőle származó. Rebellis természet, magatartás. Néha rebellis dolgokat elnéznek, néha egy árnyékért is Kriegsgericht [= haditörvényszék]. (Arany János)
2. (bizalmas) Olyan <személy>, aki természeténél fogva lázadozik vmely rend, fegyelem v. rendelkezés ellen; aki nem tud szó nélkül engedelmeskedni. Rebellis alkalmazott. A gyerek nagyon rebellis. || a. (bizalmas) Ilyen személyre jellemző <magatartás, nézet>. Hagyj fel ezzel a rebellis állásponttal!
II. főnév -t, -ek [ë] (régies) Rebellis (I. 1) személy. Ma hozák hírit, hogy Konstancinápolyban … a császár a rebelliseket megölette. (Mikes Kelemen) Tán épp a költők e modern kor rebellisei. (Babits Mihály)
rebelliskedik.
