reál
reál [ë] melléknév és főnév
I. melléknév (iskolai) <A „humán”-nal ellentétben> olyan <osztály, tagozat>, amelyben a latin v. a modern nyelvek) helyett a természettudományi tárgyakat nagyobb óraszámban tanítják. Reál tagozat.
II. főnév -t, -ok, -ja (régies, bizalmas) Reáliskola. Reálba jár; a reálban tanít; reált végzett. Én nem tudok latinul: reálba jártam. (Gárdonyi Géza) || a. (melléknévi jelzővel) (kissé régies, bizalmas) Reáliskolai osztály. A második reálba jár. Az apám kivett az első reálból, bádogosinasnak adott Pécsre. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): reálismeretek; reáljogú; reáltagozat; reáltanoda; reáltudományok.
