rávilágít
rávilágít tárgyatlan ige
1. <Fény v. fényforrásnak a fénye> ráesik vmire és megvilágítja. A kocsi lámpája rávilágított a fákra. A hold meg a csillagok fénye rávilágított a dombra hajló útra. (Gárdonyi Géza) || a. Vmivel rávilágít vmire: vminek a fényét vkire, vmire rávetíti, s vele megvilágítja. Vö: világít (2a). Zseblámpájával rávilágított a szemközt jövő alakra.
2. (átvitt értelemben) Vki rávilágít vmire: a figyelmet, az érdeklődést rátereli, s érthetővé, világossá, nyilvánvalóvá teszi. Néhány szóval szeretnék rávilágítani arra a körülményre, hogy… Előadásában rávilágított a legfontosabb kérdésekre. || a. (átvitt értelemben) Vmi rávilágít vmire: vmely tény, esemény jellemez, megmagyaráz, fölfed vmit. Ez az elszólás élesen rávilágít az előadó gondolkodásmódjára. A halovány, fáradt mosoly hirtelen rávilágított mindarra, ami e mögött a szegény ember mögött volt. (Kuncz Aladár)
rávilágítás; rávilágító; rávilágított; rávilágíttat.
