rávet
rávet tárgyas ige
1. (választékos) Vmire rávet vmit: vminek a felületére, tetejébe vet, dob vmit. Rávetett egy marék hantot a sírhalomra. Rávetett még egy takarót az alvóra. Akit itt szemléltetek, Lelni kezdte a hideg. | Láttam, hogy nagyon beteg. A palástot rávetettem. (Vörösmarty Mihály) Hajóját … zivatar fogta elő, mely … sötét éjszaka közepén rávetette egy zátonyra. (Jókai Mór)
2. Ráveti magát: a) felugrik, felpattan vmire. Volt egy csikóm, ha magam rávetettem Száz mérföldre maradt a szél megettem. (Tompa Mihály); b) leveti magát vmire, elveti magát vmin. Gergely rávetette magát az ágyra, úgy dőlt a könny a szeméből, mintha torma marta volna. (Gárdonyi Géza); c) ráborul vmire, vkire. Rávetette magát a holttestre. (Tolnai Lajos) Rávetette magát Arzénra … Hevesen összevissza csókolta. (Justh Zsigmond); d) hirtelen (ugrással) megtámad vkit, vmit. A farkas rávetette magát az őzikére. e) (átvitt értelemben) nagy elszántsággal, hirtelen szembehelyezkedik vkivel, vmivel, állást foglal vele szemben, vkit, vmit élesen bírálni kezd. Mindnyájan rávetették magukat a felszólalóra. f) (átvitt értelemben) teljes erejével hozzákezd vmihez. Ráveti magát a tanulásra.
3. (népies) Ráveti a kezét vkire: tettleg bántalmaz, megtámad vkit. Az én gyermekeimre is rávetette a kezét. || a. (népies) Ráveti a kezét vmire: hozzányúl vmihez, elvesz vmit, rendsz. azért, hogy eltulajdonítsa. Senki rá ne vesse itt a kezét semmire!
4. (választékos) Ráveti a szemét, a tekintetét vkire, vmire: hirtelen ránéz. A szónok szúrós szemét rávetette az izgága közbeszólóra. Tegnap egy fülest [= egy nyulat] sebezett meg … Mikor Miklós hozzáért, a szegény állat … elhaló szemének bús tekintetét rávetette. (Petelei István) || a. (átvitt értelemben) Ráveti a szemét vkire, vmire: szemet vet vkire, vmire. Rávetette szemét a leányra, az örökségre. || b. (átvitt értelemben, ritka, népies) Ráveti a fejét: elszánja magát vmire. Majd egyszer … rávetem fejemet, hogy a Prámer úr történetét megírjam. (Arany János)
5. (átvitt értelemben) Vmijét ráveti vkire, vmire: okozza, hogy fénye, árnyéka ráessék vkire, vmire. A hold ráveti fényét a tó tükrére. A fa rávetette árnyékát a padra. [A nap] ráveti sugarait a Poven apó kopasz fejbúbjára. (Mikszáth Kálmán)
6. (átvitt értelemben, ritka) <Adót, illetéket, sarcot> ráró, kivet vkire. Erre a városra is ették a sarcot.
7. Vmely már bevetett területet újra bevet (4) vmely más maggal. Lucernamagot vetett rá az árpára.
Vö: vet (I. 3a, 4a, 4b, III. 1a, 2b, IV. 7, V. 1).
rávetés; rávetett; rávethető; rávető.
