rátalál
rátalál tárgyatlan ige
1. Rátalál (vkire, vmire): <rendsz. hosszas és több helyen való keresés után> egyszerre megtalál (vmely ismert, meghatározott személyt v. dolgot). Vö: talál (1b). Ő is itt van, de ebben a tömegben nehezen találsz rá. Az iratokra rátaláltak az egyik fiókban. A pincetokra rátalált a sátor fenekén. (Jókai Mór) Az ablakban egy virág nyílik, rátaláltál. (Mikszáth Kálmán) || a. Rátalál (vkire, vmire): <hasztalan v. hiábavaló keresés után> véletlenül v. váratlanul találkozik vkivel v. megtalál vmit ott, ahol már nem is kereste; ráakad, rábukkan. Az eltűnt kisfiúra egy rendőr talált rá. Akkor talált rá, amikor már belefáradt a keresésbe. Rátalált az elveszettnek hitt könyvre. Végre rátaláltam a keresett verssorra. Örűlt, hogy rátalált termete | mására. (Vörösmarty Mihály) [A csapatok] ellenséget keresnek, és küzdenek, ahol rátalálnak. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, ritka) Rátalál (vkire, vmire): <mozgás, terjedő jelenség> elér, utolér vkit,vmit. A szél ebben a völgyben is rátalál az emberre. A nap sugarai az erdőben is rátalálnak a fűszálra.
2. (átvitt értelemben, ritka) Rátalál (vmire): eltalál, kitalál vmit, vmely rejtett megoldást, mint a lehetőségek közül a helyeset; rájön vmire. Rátalál vminek a nyitjára: kitalál vmit, rájön a megoldására; megtalálja vminek a magyarázatát, megoldását. Bizony nem jut eszembe, olyan furcsa neve van, nem találok rá. (Vas Gereben) || a. (ritka, régies) Ráismer. A tudós proessor … az olvasott sorokban semmiféle ismeretes nemzet idiomájára rá nem talált. (Jókai Mór)
3. (ritka, régies) Ráillik. Vö: talál (7). Vannak olyan rossz színészek, akikre rátalál egy szerep, s azt eljátsszák remekül. (Jókai Mór)
rátalálás; rátaláló; rátalált.
