rászakad
rászakad tárgyatlan ige
1. Rászakad (vkire): <építmény, tető> a fejére szakad és eltemeti. Vö: szakad (II. 1). Rászakad a ház, a mennyezet. (túlzó) Rászakad az ég (bolt), a mennybolt, a mindenség, a világ: nagy megrázkódtatás éri. Azt hiszi, hogy rászakad az ég, a mennybolt, a világ: nagyon megrémül <a fenyegető veszedelemtől v. a szégyentől>. S ostorozá testét a húsig, a vérig; De nem a világnak várt végire gondolt (Nem bánja, ha mindjárt rászakad az égbolt). (Arany János) Mingyárt rászakad a tető, … az egész istenség. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) <Az éjjel, a hideg> hirtelen bekövetkezik vkire. Vö: szakad (II. 5). Rászakad az éjjel, nagy a szomja éhe. (Vajda János)
3. (átvitt értelemben) Rászakad vkire: <vmely nagy jelentőségű esemény> hirtelen, váratlanul bekövetkezik vkinek az életében, ér vkit. Vö: szakad (II. 6). Rászakad a boldogság. Rászakadt a munka. Váratlan örökség szakadt rá.
rászakadás; rászakadó; rászakadt.
