rászab
rászab tárgyas ige
1. <Ruhát, fehérneműt v. lábbelit> mérték szerint vkinek a testére szab. Úgy áll rajta a kabát, mintha rászabták volna. Vegye fel ezt a szép selyem rokolyát, így ni! mintha csak rászabták volna. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Hozzámér, hozzáilleszt, alkalmaz vkihez v. vmihez vmit. Az olcsó sikert vadászó drámaírók rászabják egy-egy híres színészre a darab főszerepét. Irult-pirult a legényke, mintha rászabták volna a prédikációt. (Vas Gereben)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) <Vmely terhes kötelezettséget, büntetést> ráró vkire. A tábornok dühös volt, lármát csapott … s gyilkos fenyegetőzést követett el a minisztereknél, ha a példás büntetést az ő kedvéért rá nem szabják a vétkesre. (Jókai Mór) Fiatal | lelkem de szorította a robot, | amit huszonöt rossz év rászabott. (Szabó Lőrinc)
Vö: szab (1b, 2b, 4b).
rászabás; rászabat; rászabható; rászabó; rászabott.
