rásóz
rásóz ige (bizalmas)
1. tárgyas Vmit rásóz vkire: nehezen eladható v. ócska, csekély értékű árut, vagyontárgyat rábeszéléssel, ravaszkodással aránytalanul drágán megvétet vkivel. A városok rásózták a parasztokra a hitvány portékát. Egy hétmúlva… megjelent Quendel apó Görgőn, és egy potrohos vevőt is hozott magával, akire a vendéglőt rásózta. (Mikszáth Kálmán) || a. Vmit rásóz vkire: rossz pénzt ravaszsággal, megtévesztéssel tovább ad vkinek. Ugyan vigyázni kellett a vásáron, hogy rá ne hagyja magára sózni az ember a tavalyi pénzt. (Jókai Mór) || b. Vkit rásóz vkire: személyt ravaszkodással, rábeszéléssel, erőltetéssel másnak a gondoskodása alá juttat, kül. úgy, hogy férjhez adja hozzá. Rásózta a lányát (feleségül). Nagybotos … szerette magát életre-halálra rásózni a nőkre. (Krúdy Gyula) Befogadják az ő józan, hideg és mégis családias skót szívükbe, és pénzt adnak neki, és jaj, a leányt is rásózzák. (Kosztolányi Dezső) || c. Rásóz vkire v. vmire vkit: vmely nem oda való személyt beoszt vkihez v. vhova, rendsz. azért, hogy megszabaduljon tőle. A másik osztályra sózták rá a rossz munkaerőket. || d. Rásóz vkire vmit, vmennyit: bizonyos tartamú szabadságvesztést v. bizonyos összegű bírságot nem egészen méltányos büntetésül ráró vkire. Tízezer forintot sóztak rá (bírságul). Rásóztak hat hónapot.
2. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) (tréfás) Hirtelen, keményen ráüt, ráhúz vkire. Jót rásózott a fenekére.
Vö: sóz (3, 4).
rásózás; rásózat; rásózható; rásózó; rásózott.
