rásimul
rásimul tárgyatlan ige
1. Rásimul vkire, vmire: <ember, állat> testét nagyobb felületen puhán, gyengéden vkire, vmire nyomja, testével így érinti; hozzásimul. Vö: simul (1). A leány rásimult a fiúra.
2. Rásimul vkire, vmire: <bőr, haj, ruha(darab)> az alatta levő testnek v. testrésznek alakjához idomulva simán, szorosan van, fekszik rajta. A puha bőrkesztyű rásimul a kezére, a selyemharisnya rásimul a lábára. Bajusza rásimul a mosolygó ajkakra. (Tolnai Lajos) S tudja, ahogy rásimult az a puha szép szőke haja arra a tiszta szép fehér homlokára… (Gárdonyi Géza)
rásimulás; rásimuló; rásimult.
