rámered
rámered tárgyatlan ige
1. <Tekintet, szem> tágra nyitva irányul vkire, vmire. Vö: mered (2). Rámeredt a szeme a levélre. Tekintete rámeredt a leány arcára. (Gárdonyi Géza) || a. <Személy> tágra nyitott szemmel vkire, vmire csodálkozva v. ijedten (esetleg sugalmazóan) huzamosabb ideig ránéz. Rámeredt a rossz hír hozójára. Átolvasta az egészet …, s eszméletlenül rámeredt. (Jókai Mór) Fedor …, mint az alvajáró, meredt rá kipirult bajtársára. (Karinthy Frigyes) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Magas kiemelkedő tárgy> úgy hat, mintha meredt tekintettel nézne vkire, vmire. A … házak … ismeretlenül, idegenül meredtek rá. (Mikszáth Kálmán) A bús falakról rámered Két nagy, sötét ablak a völgyre. (Ady Endre) Négy fehér fal meredt rá. (Karinthy Frigyes)
rámeredés; rámeredő; rámeredt.
